Bármilyen kör, amit meghúzunk, egyszerre lehet (mágikus) védelem, tér-idõ szimbólum, és határvonal is a való és a természetfeletti világ között. A kör magában is védelem a gonoszok ellen, s ilyen a földre rajzolt vetülete a minket övezõ védõmezõnek, az aurának is. Ezt a természetes védmûvet használja és erõsíti fel a mágus akkor, amikor nem is egy, de három vonallal meghúzza varázskörét. A varózskör így valójóban az emberi hatókört, az aurát jelöli ki, azt a teret, amelyben az ember biztonságban érezheti magát. A mágikus kör hiedelmének gyakorlati alapja az, hogy a tapasztalatok szerint a kör egyébként is a védekezésnek, a védhetõségnek a leginkább magától értetõdõ formája.A kör a tér és az idõ különleges kapcsolatára is utal, jelzi az ismétlõdést, a folyamatosságot, az örökkévalóságot, a tökéletességet, a végtelent, a semmit. Az önmagába visszatérõ vonal (ahogyan az uroboros, a saját farkába harapó kígyó) egyben a zártság és a védettség, valamint a tér és az idõ egységének jelölése is. A körrel tehát a mágikus mûveletet végzõ személy mintegy kiemeli magát a fizikai tér szokványos világából, és ugyanakkor a lineáris idõfolyamból is. Mindez szimbolikusan jelzi azt a transzszerû állapotot, melyben más idõ- és térfogalmakkal dolgozunk, hiszen ilyenkor egy megváltozott, módosult tudatállapotban vagyunk, amelyben felbomlanak az idõ és a tér korlátai, "felhasad az idõ kárpitja", az ember szabadon át járhat a múlt, a jelen és jövõ között. A mágus a körrel emlékezteti magát arra is, hogy ezen a területen belül õ a halhatatlan test szövetével, vagyis a vákuum mélyén rejlõ formáló mezõkkel dolgozik, ez az a hely, mint a halhatatlan test leírásánál már láthattuk, amelyben a gondolat teremt anyagot.
A körrel egyfajta "keretezést" is végzünk, ahogyan történik ez például a mûalkotások befogadása esetében is, amikor valamilyen kezdési aktussal kifejezzük, hogy mostantól elvonatkoztatunk a hétköznapi élettõl, figyelmünket az alkotás belsõ világába összpontosítjuk, s ami innentõl a záróaktusig tart, már nehezen megfogalmazható valóságunknak egy más birodalmába tartozik.
Fontos, hogy a kör készítõje a határvonalat valami jelen lévõ dolognak érezze, élõnek vizualizálja, ebben segít a tényleges megrajzolás, mivel így az elképzelt határvonalat könnyebb létezõként tudomásul venni. E szempont figyelembevétele után már tulajdonképpen mellékes, hogy a kör használója a kör készítése során technikailag miképpen jár el. Lehet a kör fehér, rézdróttaI borított, húzható szentelt krétával, készülhet (kifelé haladva) vörös, zöld és sárga színekben, melyek a fizikai, az asztrális, illetve a mentális síkokat jelképezik, rajzolhatják földre, padlóra, készülhet papírból, pergamenbõl, vagy akár, ahogyan a mai városi mágusok alkalmazzák: praktikus textilbõl is, elõnyomott mintákkal. Ebben az esetben a kör meghúzását imitálni kell. A kört többnyire az óramutató járásával megegyezõ irányban hozzák létre, tehát balról jobbra haladva.
Az legújabb kori ezoterikus irodalom még egy úgynevezett asztrálfûrész kialakulását is javasolja, ami az aura határán helyezkedik el, s tulajdonképpen gömb a gömbben, esetleg henger a hengerben, s benne az elemek ellentétes irányban forognak nagy sebességgel. A körhöz hasonlóan az embernek önmaga körül kell elképzelnie, és ez ugyancsak elsõsorban védelmi funkciót lát el.
magia
Energetikai mûködések a varázs körben
Mi történik a mágussal a varázsköre közepén? Miután a varázsló valóságos létezõvé tette a határvonalát, a négy égtájnak megfelelõen gyertyákat helyez el. A gyertyák kettõs hatást fejtenek ki, egyrészt segítenek elégetni az esetleg leváló vagy a mágikus mûködés során keletkezett szennyezett erõtereket, másrészt pedig mindegyik körülbelül 1 méter sugarú körben harmonizálja is a teret, gyengítve, egyes vélemények szerint pedig akár teljesen megsemmisítve a káros földsugárzásokat. A fehérmágus tere tehát egy energetikai/ag rendkívül erõs fokú, megtisztított tér, ahol biztonságban érezheti magát. (Jellemzõ a félelemre és az aggodalomra, ami a mágikus mûveletek során felébredhet az emberben, hogy a középkori varázsköröknél a vonalon kívül még felrajzoltak egy háromszöget, hogy ha valamilyen nem kívánt ártó teremtmény érkezne, oda lehessen parancsolni, és ott csapdába ejteni a varázsmunka idejére.) Ha a helyszín nincs kellõen megtisztítva, vagy a varázsló nem készült fel eléggé, esetleg tisztátalan, zûrzavaros gondolatokat, félelmeket és manipulatív szándékokat hordoz, ezek tartalmai a varázskörön kívülre kényszerülhetnek ugyan, de sunyin lapító gonosz kis sötétszürke, zöldesbarna, sötét szürkészöld vagy fekete, sûrû ködgomolyagként várakozhatnak a mágusra, akire nyomban rávetõdnek, ha véletlenül kilép a körbõl. de akkor is, ha a szertartás végeztével nem tudja magát megfelelõen felvértezetté tenni. Ezek a riasztó saját erõk azonban tanulságosak is lehetnek, hiszen ki-ki'jobban megismerheti saját árnyékszemélyiségének rejtett, szégyellt oldalait. A mágikus mûvelet azonban könnyen lehet, hogy nem lesz sikeres ilyen körülmények között, és igencsak megtörténhet, hogy saját felkavart, csapongó, irányítatlan erõink zúdulnak vissza ránk.
A mágus a négy elemet is segítségül hívhalja, ehhez az szükséges, hogy a négy gyertya területén képzeletében élénken kialakítsa négy, az ég és a föld felé is határtalan, másfél-két arasznyi átmérõjû, áttetszõ, energiával dúsan telített oszlop képét. Az oszlopok a tûz, a víz, a föld és a levegõ szimbólumai, de vannak, akik szerint ezekben az irizáló piros, kék, zöld és sárga energiacsatornákban a varázsló az elemi szellemeket hívja maga mellé. Az ötödik elem, az éter a mágus halhatatlan testének aktivitása révén nyílik meg, és egyesíti az összes elem mérhetetlen hatóerejét. EI lehet képzelni, micsoda rendkívüli építõ (és persze sajnos pusztító) hatalom összpontosulhatna egy olyan személy kezében, aki ezt az energetikai terhelést képes volna indukálni, elviselni és irányítani.
Megoszlanak a vélemények arról, szabad-e egyedül varázsolni, vagy kell-e emberi segítõ. A famulus csak akkor támogatja a mágust, ha szükség esetén képes a védelemre, és nem kell még az õ lelki és mentális épségéért is aggódni. A riadalom, a pánik nagyon hamar rést üthet a varázskör védelmén, s ha valaki nem erõsít minket ilyenkor, akkor gyengít. Szokás a körbe nagyhatalmúnak tartott õrangyalokat is meghívni, a nevük leírásával vagy helyes kimondásával. A fehérmágus tapasztalhatja azt is, hogy a szertartás alatt védõszellemek, segítõ angyalok érkeznek, általában kettõ, gyógyítás alkalmával azonban több is. Ez csak akkor történik meg, ha a varázslás magas szintû, és a mágia célja makulátlanul tiszta.
A helyesen végigvitt mágikus mûködés során a nyugati világ mágusa gondosan Ieszigeteli magát egyrészt a földhöz, a talpcsakráin keresztül, másrészt a Föld középpontjához, a központi energiavezeték ebbe az irányba történõ meghosszabbításával. Belsõ tisztulásáról már korábban gondoskodott, hiszen a képzett mágus tudja, hogy a praxis elõtt 7, 9, 14, 21 vagy 40 napra klauzúrába kell vonulnia, ilyenkor megtisztítja testét, böjtöl, imádkozik, élénken koncentrál a céljára, amelyet képek formájában rögzít és pontosít. Alkoholt nem fogyaszt, sem kávét vagy teát, húst, fûszereket vagy sót. Tartózkodik a nikotintól, és nem részesülhet érzéki örömökben. Napi többszöri meditációval és imával tisztítja szellemét és lelkét, központi energiavezetéke és csakrái nyitottak, kiegyensúlyozottak.
A varázslásra a mûveletsor csúcspontján kerül sor. A varázskörben a mágus kényelmes terpeszben áll, karját vagy egymáshoz képest 110-120 fokos szögben az ég felé tartja, vagy vevõ kezét emeli fel, adó kezét pedig maga elé nyújtja. Tenyércsakrái aktívak, fénypásztához hasonló kisugárzásuk másfél-két méteres is lehet. Az. ujjak végébõl is lézerfényszerû nyalábok indulnak, amelyekkel a mágus ugyanúgy tud mûködni a testi szövetekben, mint a formáló mezõkben, ahol a képzeteinek megfelelõ valóságot alakítja ki, és ezzel a gondolatmátrixot az anyagvilág felé mozdítja. Az égi és a földi energiákat fennakadás nélkül egyesíti, ötvözi és forgatja át a szívcsakrájában, amely felfényesedik, sugárzóvá válik és megnagyobbodik. Megdöbbentõen nagy körfogatúvá nõ a központi energiavezeték is, az eredeti 3-4 cm-es átmérõrõl akár a teljes törzs méretére tágul, ám ez a méret fölfelé tölcsérszerûen még nagyobbá, akár másfél méteres (!) átmérõjûvé is válhat. Az ember ilyenkor úgy érzi, mintha a saját energiavezetéke belsejében volna, ám ez az energiacsatorna a halhatatlan test anyagával azonosul, tehát a mágus szinte a vákuum közvetlen alkotóeleme lesz. Ez az áramló, csillámló, fehéreskék, vastag falú, egyre táguló energiaciklon magával is sodorhatja a felkészületlen próbálkozót, aki nem tud mit kezdeni azzal az erõvel, amit magához hívott. (A sámánbeavatásoknál hasonló mélységbe és magasságba pillant a sámán is, aki a testi feldarabolás pszichikus élményét éli át, s késõbb gyakran többször is "meghal" egy-egy szertartás során.) A halhatatlan testrõl szóló részben már bõven írtam arról az átjáróról, amellyel valójában a mágus (és persze a sámán, illetve néhány meditáló) is találkozik. Hogy valóban létezik a varázsló körül és felett tapasztalt energiatölcsér, arra különös megerõsítésként szolgált számomra az a leírás, amelyben pszichikus látással rendelkezõ Wicca-boszorkányok fogalmazták meg az eléjük táruló képet. Eszerint az úgynevezett "hatalomtölcsér" ezüstös, kékes fényben jelenik meg, és a mágikus kör közepébõl spirál alakban emelkedik ki. A fehérboszorkányok arra használják, hogy a rituális megjelenítés után a kitûzött célra vagy feladatra irányítsák. Ez az az energiacsatorna, amelyen át a fehérmágushoz megérkeznek szellemi segítõi. Öket többnyire szinte vakítóan fénylõ fehér energiagomolyként tudom csak azonosítani, arcukat ritkán lehet látni, külalakjuk lekerekített, rugalmas tapintású, megnyúlt tojásdad, vagy óriási fordított vízcsepp formájú. Olyan, mintha szép komótosan leereszkednének a tölcsér belsejében, magasan a mágus felett lebegnek kétoldalt mögötte, vagy közvetlenül a háta mögött, de akkor is fölötte. A talajt nem érintik sohasem, alsó részüket gyakran csak elmosódva látom, mintha a földhöz való közelség kissé szétrezegtetné õket, vagy mintha az érzékelés korlátai miatt volnának határozatlanabb körvonalúak. Mint a beavatásoknál, itt is fokozatosan haladnak a mágus felé, idõt adva az energiaszint megemeléséhez, az áthangolódáshoz. Ritkán jönnek kíváncsiságból, inkább a mágus hívására, aki egy-egy meghatározott feladathoz kéri támogatásukat.
Létezik olyan hagyomány is, amely megengedi, hogy a mágus személyes segítõje, familiárisa (kísérõ szelleme) is részt vegyen az okkult eseményen. Ez a boszorkányoknál (nyilván a sámánvilág örökségeként) többnyire állat, a fehérmágusnál azonban magasrendû szellemlény, védõangyal. Gyakran önként vállalt feladata az ember mindennapi védelme, s ha ki-ki tartja vele lélekben a kapcsolatot, többnyire érezheti jelenlétét. A mágus biztonságos környezetet teremthet számára, ha egy szimbólumot készít, amely az õrzõszellem hívójele. Ismert õrangyalok (mint Mihály, Gábriel, Rafael vagy Uriel) névjele hozzáférhetõ, ha azonban a védõszellem ismeretlen, bensõséges, meditációkban zajló beszélgetések révén, vagy látó médiumok segítségével ismerhetjük meg lényegét. A személyes õrzõszellem a mágikus rítus során szimbólumához (pecsétjéhez, névjeléhez) kötõdve lebeg, kis opálosan fénylõ energianyúlványokkal lehorgonyozva a szigillumhoz. Ha csak a jelenléte kell, a legkisebb energiavesztést biztosító gömb alakra törekszik, ám aktív idõszakában felemelkedik és megnagyobbodik, miközben földi kapcsolatát a jel révén továbbra is megõrzi. A pecsét alkalmazása túlbiztosításnak tûnik számomra, mert tapasztalataim szerint a személyes védõszellem ilyen "megkötések" nélkül is a rendelkezésünkre áll. Általában a mágus aurakörében találni, de azt, hogy az érkezõ segítõknél alacsonyabban szervezett, nem mondhatnám. Találkoztam már olyan esettel, ahol a lények egyenrangúak voltak (egyébként is minden szellem, emberi és köztes létben élõ is egyenrangú, csak nem egyenlõen fejlett), de volt olyan élményem is, ahol a személyes segítõ kifejezetten emberi, jóindulatú, rózsaszín es vagy világoskékes volt, és inkább hasonlított elhalt rokonra, mint nagy tudású, de kimért mesterszellemre.
Ha mindenki megjött, akkor már csak az a kérdés, hogyan tartósítható a varázslás eredménye?
urorobos
/Hodnik lldikó, A lélek teste/
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése